Azonnali hatájjal elbocsájtották Süveges Gergőt az MTV-től. A döntést a televízió elnöke azzal indokolta, hogy a hírolvasó nyelve háromszor is megbotlott az új médiatörvény megszavazásáról szóló hír felolvasása közben. "A harmadik nyelvbotlás egyértelműen Ludas Matyi utalásnak számít, ami kimeríti a véleménnyilvánítás fogalmát, márpedig az új médiatrövény értelmében tilos hírhez kommentárt fűzni, így kénytelenek vagyunk megválni hírolvasónktól." - fogalmazott Medveczky.

Hasonló sorsra jutott Halász Zsuzsa is, a Jelfogó című műsor vezetője, a KDNP egykori szóvivője. Halász műsorában felolvasta a hírt, miszerint kedd hajnalban megszavazta az országgyűlés az új médiatörvényt. A hírt az újságírónő a következőképpen kommentálta: "Végre leáldozott ennek a mocskos liberális  médiavilágnak!" Az új törvény értelmében Halásztól is kénytelen volt megválni  az MTV. Medveczky Balázs elmodnta, Halász minden egyes szavával egyetért, ezért különösen fájó a kényszerű búcsú. Az újságírónő még nem döntötte el, hogy a Hír Tv vagy az Echo Tv állásajánlatát fogadja-e el.

Mink, kisemberek félve és naivan, de sokáig reménykedtünk, hogy na végre, most majd talán legalább a Stohl Buci jól megkapja a magáét, mert talán mégse teljesen frankó, hogy belőve valaki vidáman vadászhassa az útjába kerülőket, ráadásul újra meg újra. (ja, csak baleset volt, bocs) Ennek a vágyálomnak persze sok-sok év kitartó munkájával sikerült lerakni az alapjait, így ma, mikor mindenki azt gondolja, hogy pénzzel, kapcsolatokkal bárkit meg lehet venni, bármit meg lehet úszni (láttunk mi már halott rendőrt is, röhögő politikusokat meg pláne), nem csoda, sőt, nem is teljesen jogtalan, ha az agyonfrusztrált, nyilvánvalóan tehetetlen nép vért kíván.

A kollektív igazságérzeten esett csorbát átmenetileg talán kiköszörülhette volna Buci királyfi hosszabb száműzetése, sőt, talán már az is enyhülést hozhatott volna, ha még néhány hónapig nyilvános bűnbánatot tart a Tűzvonalban egykori ezredese, Karácsonyra zsákruhát húz, hamut szór a fejére, párhuzamosan meg az RTL Klubos kollégák nyomják, hogy teljesen összetört, netán még meg is tért, esetleg egy beteg gyereknek ajánlotta fel valamelyik páros szervét vagy nyugdíjas otthonokban pelenkázza a magatehetetlen öregeket inkognitóban, aztán mihelyst a nagyérdemű elbizonytalanodik, visszacsempészhette volna a cég valami piti nézettséggel bíró műsorba, lassacskán meg vissza a főműsoridőbe, de az RTL Klub tegnapi nagyon cseles, nagyon vicceskedni akaró húzása több volt, mint gyomorfogató, egyszerűen undorító és szánalmas, ráadásul kurva nagy öngól.

A mostanra meglehetősen elerőtlenedett X Faktor végére csempészett maníros átvezetéssel már akkor érezhetően volt valami gond, mikor a gyanútlan néző még nem is sejtette, hogy minek a felvezetésére szolgál a közjáték. Ahogy X Sebestyén Balázs a kivetítőről neki beszóló ValóVilág Sebestyén Balázzsal beszélget egyszerű és elcseszett reklámfogásnak tűnt, amivel az elkövetkező nézőpusztító reklámperceket próbálják ellensúlyozni, esetleg Balázzsal vonzóvá tenni a valóságshow-t azok számára is, akiknek jogosan felfordul a gyomra a műfajtól. Én barom pedig elkövetem azt a hibát, hogy nem kapcsolom ki időben a tévét... A következő percben pedig már ott járja a kánkánt főhősünk a flitteres fürdőruhába csomagolt lányokkal a ValóVilág színpadán, fahangon énekelve, hogy Rossz vagyok, de használható. Stohlt látni a képernyőn számomra soha nem volt öröm, de egy ilyen jópofizó, minden viselt dolgát egyértelműen súlytalanná tevő belépőt kreálni ennek az embernek, valószínűleg a legrosszabb üzenet volt, amit az RTL Klub a potenciális nézőinek küldhetett. Összeröhögünk, összekacsintunk, szarunk mi mindenre és mindenkire, igazi valóságshow 2010-ben, Magyarországon.

Schmidt (P)ál alkotmányozó beszéde

Barátaim a japánakácban, barátaim a duglászfenyőben, barátaim vénic szilben, barátaim a bakóca berkenyében, barátaim a mocsárciprusban, barátaim a juharlevelű platánban, barátaim a krémfehér liliomfában, barátaim a feketedióban, barátaim a mezei komócsinban, barátaim a réti ecsetpázsitban barátaim a pelyhes selyemperjében, barátaim a taréjos cincorban, barátaim a csomós ebírben, barátaim a vérehullató fecskefűben, barátaim a fehérfarkú lilebíbicben, barátaim a csankópartfutóban, barátaim a hosszúcsőrű szankógodában, barátaim a küszvágó csérben, barátaim a gyurgyalagban, barátaim a cigánycsukban, barátaim a sisegő füzikében, barátaim a  rákosi viperában, barátaim a pannon gyíkban, barátaim a tavi denevérben, barátaim a csalitjáró pocokban, barátaim a molnárgörényben, barátaim a  törpeegérben, barátaim a vizicickányban, barátaim a cuniculus cumuloninbusban, barátaim az altorstratusban, barátaim a cirrocumulusban, barátaim a kalcitban, barátaim az ametistben, barátaim a galenitben, barátaim a gránitban, barátaim az igekötőkben, barátaim a többszörösen alárendelt mellékmondatokban, barátaim a morfémákban, barátaim a hangulatfestő szavakban, barátaim a palimpszesztikus paranomáziában, barátaim a metatézisben, barátaim az epopeiában, barátaim a hexameterben, barátaim precíziós mérlegben, barátaim a kétütemű trabantban, barátaim az exkavátorban, barátaim a feszítő zablában, barátaim a hidegvágóban, barátaim a kronométerben, barátaim isten gyönyörűségesen gazdagra teremtett világában, barátaim minden szentekben, barátaim a fehérlófiában, barátaim a hétszűnyű kaponyányi manyókban!

Új alkotmányra van szükség! Az alkotmányba be kell venni barátainkat, a selymes füveket, délceg fákat, az aranyos kétéltűeket, a hősies hüllőket, az édes kis emlősöket, az álmatag felhőket, a bölcs köveket, a világ legszebb és legsérülékenyebb magyar nyelveit, a hasznos kis háztartási gépeket és a délceg mesehősöket!

Ki tagadhatja meg az icipici, aranyos kis vizicickányt!? Hát ember, hát keresztyény magyar az!? Én úgy szeretem a felhőket. A felhők is szeretnek engem. Szeretem édes, jó, áldott nyelvemet. Hasznos kis praktikus nyelvemet. És a felhőket is, ha nem mondtam volna még. Mert a felhők jók. A felhők szépek. Milyen gonosz ember az, aki megtagadja a nyelvemet. És a felhőket. Aki a nyelvem nem szereti, jó ember nem lehet. Ja, és a virágokat! Az eredi hunyort, például! És még sorolhatnám! Nyelvelhetném.

Drága barátaim a fákban, füvekben, erdőkben, tisztán csordoláló, csobogó, csobogón csacsogó szájvizekben, bárányfelhőkben, hasznos háztartási gépekben, ügyes kis nyelvemben! Az alkotmányba bele kell venni mindent, de mindent, ami jó, ami szép, ami szerintem minden, vagyis minden. Énszerintem. Mindent, amire patetikusan nemes agytekervényeimmel rágondolok. De elég csak egy. Bele kell venni áldott jó szívemet, mert abba benne van minden, de minden magyar porszem, bele kell venni gyönyörű szép kétszínű szívemet! Oh!

Zoli, nincs más dolgod, mint lemondani. Ez nem is kérdéses. Mert ki lehet nevezni hobbiermészetvédő extitkárnőt zsíros állásba. Lehet jutalmazni a szolgálatait, még ha általános iskolai tanárnéniként inkopmetens is ezen a téren. Láttuk, meg lehet tenni.

De ha helyzet van, akkor nem az a dolgod, hogy össze-vissza nyilatkozz, hogy hárítsd a felelősséget. Egyszerű ez, be kell vállalni!

Az Index megírta: az államtitkár nevezte ki júniusban a Közép-dunántúli Környezetvédelmi Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelet élére volt titlárát, Zay Andreát, aki eredetileg általános iskolai tanár végzettségű, és korábban a Búbos Banka Kör aktivistájaként került kapcsolatba a környezetvédelemmel.

Illés Zoltánnak le kell mondania, mert két héttel a gátfal átszakadása előtt ennek a hatóságnak az emberei ellenőrizték a vörösiszap-tározót. Mindent rendben találtak. Aztán semmi sem lett rendben. Pedig nyílt titok volt a helyiek körében, hogy szivárog a gát.

Annak az Illés Zoltánnak kell lemondania, aki boldog-boldogtalant menesztett a tavaszi áradások után. Aki szinte mindenkit leváltott a természetvédelem éléről, akit leválthatott. Annak az Illés Zoltánnak, akinek a pártja nyolc évig hangoztatta joggal, hogy felelősség nélküli országban élünk.

Emlékszünk az augusztus huszadikai katasztrófára. A portáson kívül nem volt felelőse. Emlékszünk a rendőri brutalitásokra. Még egy portás sem volt felelős. Emlékszünk a négyes metró buktájára. A dübörgő gazdaságra. Felelős? Á dehogy!

És emlékszünk a vörösiszap katasztrófára. Van felelős beosztású felelőse: Illés Zoltán.

A Fidesz évekig azzal érvelt, hogy a felelős beosztású vezetőknek, élükön Gyurcsány Ferenccel, le kell mondaniuk. Igazuk volt. Azért volt igazuk, mert egy felelősök nélküli országban minden megtörténhet. Egy ilyen országban falvakat moshat el olyan tározó vörös iszapja, melyet két hete még biztonságosnak találtak egy általános iskolai tanár által vezetett hatóság emberei.

Nem elégedhetünk meg a portás menesztésével. De a középvezetőkével sem. A felelős beosztás azért felelős beosztás, mert felelősséggel jár. Tessék vállalni azt a legfelsőbb szinten is! Mert ha a legfelsőbb szinten is érzik, hogy satuban van a tökük, akkor szászor is meggolndolják, hogy kit hova neveznek ki, hogy kifizetőhelynek tartanak-e egy-egy állami beosztást. És ha a főnök parázik, akkor talán a beosztott is jobban megnézi azt a kurva gátat!

Nem díszpintynek vagy ott, Zoli, nem azért kapsz fizetést. Tudod a dolgod. Tőled sem várunk mást, mint amit te vártál az árvíz felelőseitől. Feláll, bársonyszék csendben kicsusszan a fenék alól. Lehajtott fővel lelép.

UPDATE:

Dr. Zay Andreának három diplomája van, környezetvédelmi szakjogász, a végzettsége tehát megvan a feladatkör betöltéséhez. Ez a forráscikkekben nem volt benne, jüval az írás megszületése után került nyilvánosságra. Azt viszont továbbra is kifogásolom, hogy Illés egykori titkárnőjét juttatja pozícióba, s vitatom, hogy a szakhatóságnak nem kell ellenőriznie a gátakat. Nem kell, szabály szerint, de hát szabály szerint a MAL-nak sem kell, legalább is ők erre hivatkoznak. Na nemár!