Schmidt (P)ál alkotmányozó beszéde
Barátaim a japánakácban, barátaim a duglászfenyőben, barátaim vénic szilben, barátaim a bakóca berkenyében, barátaim a mocsárciprusban, barátaim a juharlevelű platánban, barátaim a krémfehér liliomfában, barátaim a feketedióban, barátaim a mezei komócsinban, barátaim a réti ecsetpázsitban barátaim a pelyhes selyemperjében, barátaim a taréjos cincorban, barátaim a csomós ebírben, barátaim a vérehullató fecskefűben, barátaim a fehérfarkú lilebíbicben, barátaim a csankópartfutóban, barátaim a hosszúcsőrű szankógodában, barátaim a küszvágó csérben, barátaim a gyurgyalagban, barátaim a cigánycsukban, barátaim a sisegő füzikében, barátaim a rákosi viperában, barátaim a pannon gyíkban, barátaim a tavi denevérben, barátaim a csalitjáró pocokban, barátaim a molnárgörényben, barátaim a törpeegérben, barátaim a vizicickányban, barátaim a cuniculus cumuloninbusban, barátaim az altorstratusban, barátaim a cirrocumulusban, barátaim a kalcitban, barátaim az ametistben, barátaim a galenitben, barátaim a gránitban, barátaim az igekötőkben, barátaim a többszörösen alárendelt mellékmondatokban, barátaim a morfémákban, barátaim a hangulatfestő szavakban, barátaim a palimpszesztikus paranomáziában, barátaim a metatézisben, barátaim az epopeiában, barátaim a hexameterben, barátaim precíziós mérlegben, barátaim a kétütemű trabantban, barátaim az exkavátorban, barátaim a feszítő zablában, barátaim a hidegvágóban, barátaim a kronométerben, barátaim isten gyönyörűségesen gazdagra teremtett világában, barátaim minden szentekben, barátaim a fehérlófiában, barátaim a hétszűnyű kaponyányi manyókban!
Új alkotmányra van szükség! Az alkotmányba be kell venni barátainkat, a selymes füveket, délceg fákat, az aranyos kétéltűeket, a hősies hüllőket, az édes kis emlősöket, az álmatag felhőket, a bölcs köveket, a világ legszebb és legsérülékenyebb magyar nyelveit, a hasznos kis háztartási gépeket és a délceg mesehősöket!
Ki tagadhatja meg az icipici, aranyos kis vizicickányt!? Hát ember, hát keresztyény magyar az!? Én úgy szeretem a felhőket. A felhők is szeretnek engem. Szeretem édes, jó, áldott nyelvemet. Hasznos kis praktikus nyelvemet. És a felhőket is, ha nem mondtam volna még. Mert a felhők jók. A felhők szépek. Milyen gonosz ember az, aki megtagadja a nyelvemet. És a felhőket. Aki a nyelvem nem szereti, jó ember nem lehet. Ja, és a virágokat! Az eredi hunyort, például! És még sorolhatnám! Nyelvelhetném.
Drága barátaim a fákban, füvekben, erdőkben, tisztán csordoláló, csobogó, csobogón csacsogó szájvizekben, bárányfelhőkben, hasznos háztartási gépekben, ügyes kis nyelvemben! Az alkotmányba bele kell venni mindent, de mindent, ami jó, ami szép, ami szerintem minden, vagyis minden. Énszerintem. Mindent, amire patetikusan nemes agytekervényeimmel rágondolok. De elég csak egy. Bele kell venni áldott jó szívemet, mert abba benne van minden, de minden magyar porszem, bele kell venni gyönyörű szép kétszínű szívemet! Oh!
